JÉGHERCEGNŐ

Ezt a cikket egy honlapon találtam. Lefordította egy kedves barátnőm (remélem, hibák nélkül:)) és gondoltam felteszem ide. Egy interjú féleség a film két főszereplőjével. Sok minden kiderül belőle, és nem, nem a színészek ugráltak duplákat-.- Jó olvasást!

Fiatal hölgyek siklanak, suhannak és pörögnek a jégen, a leheletük látszik a levegőben. Csillogó ruháikban ők minden lány álma: gyönyörűek, atlétikusak és tökéletesen kecsesek. Mindaddig legalábbis, amíg egyikük csúnyán, fájdalmasan el nem esik…

Bár be-bepillanthatunk ebbe a világba a téli olimpia során vagy amikor a tévében műkorcsolya-versenyeket nézünk, csak néhányan ismerhetik testközelből: akik elég elszántak, atlétikusak és tehetségesek. A Walt Disney Pictures új filmje, a Jéghercegnő egyenesen a jégre invitál minket a törekvő korcsolyázóval, Casey Carlyle-lal, aki nézőből válik versenyzővé egyetlen lélegzetelállító év alatt, édesanyja (Joan Cusack) nagy rémületére, aki értelmiségi pályára szánta lányát. Casey küzdelme, hogy tökéletesítse korcsolyázó-tudását és bizonyítson a műkorcsolya fagyos világában néha vicces, néha megrendítő, de mindig izgalmas: ez minden fiatal lány álma.

A Jéghercegnő izgalmas történetet mesél el, de persze ostobaság volna azt hinni, hogy bárki is ilyen gyorsan kezdő szintről addig juthatna, hogy a kiváló korcsolyázók közé sorolják, nem igaz? Hogy ez így van-e, ki tudhatná jobban, mint a Casey-t játszó Michelle Trachtenberg vagy Hayden Panettiere, aki Casey ellenfeleként (és később barátjaként) jelenik meg a filmben? Egyik színésznő sem volt korcsolyázó, de néhány hétig tartó kimerítő korcsolya- és balettórák sora után mindketten maguk korcsolyáztak a kamerák előtt. A nagy ugrásokat és lélegzetelállító kombinációkat profi korcsolyázók mutatták be, de meglepő módon a filmben látható korcsolyázás nagy részét maguktól a színésznőktől láthatjuk.

- Nyolc vagy kilenc éves koromban azt gondoltam, „Ó, én is korcsolyázó akarok lenni!” Így hát elmentem egy órára, és – NEM! Maradok a színész-pályánál! – mesélte Trachtenberg nevetve.

- De Michelle Kwan lenyűgözött, és minden olyan gyönyörű és tökéletes volt. Így amikor a Disney felkért erre a szerepre, azt mondtam: „Jó, persze, tudok korcsolyázni… öö… nem gond!”

És már láthatjuk: igaza lett. Az edzés kemény volt; mint elmondta: - Naponta öt órát edzettem, hetente öt napot. Minden másnap balett órám volt. Folyton a jégen voltam. És amikor elkezdődött a forgatás, már heti hét napot dolgoztam; hol forgattunk, hol a koreográfiát tanultam.

Néhány hónap múlva már elég jól korcsolyázott, hogy megcsinálja az alapvető lépéseket, és egy igen különleges mozdulatot is.

- Meg tudtam csinálni a kadettet és az egyfordulatos toe-loopot. Sok egyszerű lépést tudok, mint a mérlegállás vagy a koszorú. De a legjobb, amit egyik dublőröm sem tud, a külső élen futott „spread eagle” (hold - a szerk.). A lényege, hogy a két láb egyvonalban van, hátrahajolsz a külső élre és egy ívet futsz. Ezt nem sok korcsolyázó tudja megcsinálni, mert a felsőtestnek egy bizonyos fajta felépítése kell hozzá. Van egy felvétel a filmben, ami a lábamtól indul és felfelé megy, ahogy végigsiklom az egész pályán. Nagyon büszke vagyok arra a jelenetre!

Mire a forgatás javában folyt, Michelle Trachtenberg elég jól korcsolyázott, hogy együtt léphessen jégre gyermekkori példaképével, Michelle Kwannal: ő a filmben kommentátorként jelenik meg egy másik valódi műkorcsolyázó-sztárral, Brian Boitanóval együtt.

- A legnagyobb élmény a találkozás volt Michelle Kwannal – áradozott Trachtenberg. – Olyan remek volt és olyan kedves, és csak egy kis szerepe lett volna aznap, de valaki megkérdezte, nem menne-e a jégre velem. Ahogy körbekorcsolyázott, annyira könnyed volt! Aztán odafordult hozzám, és azt mondta: „Jó vagy. Született tehetség vagy – ahhoz képest, amennyi idő a rendelkezésedre állt, lenyűgöző, amit elértél.” Arra gondoltam, ez a legnagyobb megtiszteltetés.

Panettiere több sportbéli tapasztalattal kezdte a forgatást, mint Trachtenberg, hiszen kiváló tornász. Ugyanakkor – Casey-vel ellentétben, aki csak kezdő korcsolyázó – a Panettiere által életre keltett szereplő, Gen, három éves kora óta korcsolyázik. Mivel egy bajnokot játszik, Panettiere-nek gyorsan fel kellett zárkóznia – amit sikeresen meg is tett.

- A legtöbb felvételen tényleg én korcsolyázom – mondta –, és a nagyon gyors állóforgást gyakorlatilag magamtól tanultam meg. Van egy a filmben, amit én csinálok, és tényleg engem mutatnak! – Elmondta, hogy az edzője született tehetségnek nevezte.

- A tornászként szerzett tapasztalat – folytatta – most igazán kifizetődött. – Nagyon élveztem a gyors forgást és ugrásokat. A tornának köszönhetően nem okozott gondot, hogy a testem magasra lökjem a levegőbe.

Bár a színésznők sikeresen vették a korcsolyázás által elébük állított akadályokat, ez nem jelenti azt, hogy mindez könnyű is volt. Nemcsak kemények voltak az edzések, de mindketten rengeteget estek közben. A legtöbb esést, amit a képernyőn láthatunk, dublőrök hajtották végre, de ha szóba kerülnek az esések, Trachtenberg és Panettiere gyászos arccal nevetnek.

- Egy pár elszakadt ínszalag, kificamodott térd, ilyesmi. Néha itt, néha ott… – ismerte el Trachtenberg. – Elég rossznak hangzik, de a sportolókkal állandóan ez történik.

Panettiere tapasztalatai alapján összegezte a különbséget a korcsolyázás és a torna között: - A műkorcsolyában sokkal több zúzódás és sérülés ér. Sokat fájt a hátsó felem!

Visszatér-e a két jéghercegnő a jégre? Mindketten rendkívül elfoglaltak a színészkarrierjük miatt, és napi öt óra edzésre többet nemigen lesz idejük. De Trachtenberg, úgy tűnik, legalábbis talál helyet a korcsolyázásnak az életében.

- Sosem lehet tudni – nevet. - Talán néhány év múlva egy barátom meghív egy koris bulira, én meg: „Nézzétek mit tudok! Ki hiszi már, hogy olyan királyak!”

Eredeti cikk:

Young women glide, swoosh, and spin across the ice, their breath visible. In their spangled costumes, they're every girl's dream – beautiful, athletic, and perfectly graceful. At least, until someone takes a nasty, painful-looking spill ...

We've seen this world in glimpses during the winter Olympic games, or when watching skating finals on TV. However, it's a world only a few of us are dedicated, athletic – and talented – enough to know firsthand. Walt Disney Pictures' new film "Ice Princess" takes us right onto the ice with aspiring skater Casey Carlyle, who moves from spectator to competitive skater in the course of one breathless year – much to the dismay of her academically ambitious mom, played by Joan Cusack. Casey's struggle to master skating and prove herself in the chilly world of figure skating is sometimes funny, sometimes tearful, but always exciting. This is such stuff as young girls' dreams are made of.

"Ice Princess" tells a thrilling story, but of course, it's silly to think that anyone could go from being a beginner to join the ranks of accomplished skaters so quickly, right? Well, if so, no one had better tell Michelle Trachtenberg, who plays Casey, or Hayden Panettiere, cast as her rival (and, ultimately, her friend). Neither actress was a skater, but after weeks of grueling training in skating and ballet, the ice princesses were able to perform much of their own skating onscreen. The big jumps and breathtaking combinations were done by professional skaters, but surprisingly much of what you see in the film was done by the actresses themselves.

"When I was eight or nine I thought, 'Oh, I want to be an ice skater!' So I took one lesson and -- NO! I'll stick to acting," laughs Trachtenberg. "But I was obsessed with Michelle Kwan and everything was so pretty and perfect. So when Disney came to me with this movie, I said, 'OK! I can ice-skate, um … no problem!'"

And, as it turned out, she was right. The training was rigorous, she says: "I was training five hours a day, five days a week. I had ballet every other day. I was constantly on the ice. And then when we started shooting I was working seven days a week, between shooting and learning the choreography." But within a few months she skated well enough to do what she terms "party tricks" and also one very special move.

"I could do waltz jumps and a single toe loop. I do a lot of the party tricks, like the spirals and bowers and crossovers. But my big thing, which none of my doubles could do, was an outside-edge spread eagle. Basically your feet stay in one line, and you're leaning back on your outside edge and going around a curve. And not a lot of skaters can do that because you need a particular kind of upper body. There's one shot in the movie that starts out at my feet and just moves up as I go across the entire rink. I'm so proud of that shot!"

In fact, by the time shooting was wrapping up, Michelle Trachtenberg skated well enough to hit the ice with another Michelle – her childhood idol, Michelle Kwan, who appears in the film as a skating commentator along with another real-life skating star, Brian Boitano.

"Meeting Michelle Kwan was the biggest thrill," Trachtenberg bubbles. "She was so cool and so nice and she was supposed to just do a cameo that day, but somebody asked her if she would get on the ice with me. She skated around, and to see her on the ice is just so effortless. And she turned around to me and said, 'You're good. You're a natural -- for what time you had and what you've accomplished, I'm impressed.' So I thought that was the ultimate compliment."

Panettiere came into the film with more athletic experience than Trachtenberg – she's an accomplished gymnast. But unlike Casey, who is new to the ice, Panettiere's character, Gen, has been skating since she was three years old. Playing a seasoned champion meant that Panettiere had to catch on fast – and she did.

"I did do most of my skating," she says, "and I actually taught myself the scratch spin, which is the one where you do a really fast blur spin. There's one in the movie that I do, and they actually show it!" Her coach, she says, told her she was a natural.

The gymnastics experience, she continues, really paid off. "I really enjoyed spinning and jumping fast. Gymnastics really helped give me a comfort level with throwing my body in the air."

Although the actresses made the transition to the ice successfully, that doesn't mean it was easy. Not only was the training grueling, but both took plenty of bumps along the way. Most of the spills you see onscreen were taken by doubles – skaters expert in falling without injuring themselves – but ask Trachtenberg and Panettiere about falls, and they both laugh ruefully. "I tore a couple ligaments, a dislocated knee or so. A little bit here and there," admits Trachtenberg. "It sounds really bad, but those are all things that happen to athletes." While Panettiere sums up the difference between skating and gymnastics, in her experience: "In ice-skating, you're taking MANY more bumps and bruises. My rear end was hurting!"

Will these ice princesses ever return to the ice? They're both extremely busy with their acting careers, and training five hours a day, every day, is no longer something they'll be able to make time for. But Trachtenberg, at least, can see a place for skating in her life.

"You never know," she laughs. "I think in a couple of years, maybe a friend will have an ice-skating party, and I'll be like, 'Watch what I can do! Who thinks they're cool now!'"